- teljesen mindegy hová mész, mit csinálsz, hatalmas árat kell fizetned érte, mert a családod és a barátaid, mindenki, aki eddig a világodat jelentette, nem lesznek a mindennapjaid részei, mint azelőtt.
- ráébredsz arra, hogy rohadtul egyedül vagy. Senki nincs ott melletted hogy fogja a kezed, támogasson, vagy átöleljen ha kell.
- egyértelművé válik, kik az igazi barátaid. Az érdekemberek, akikből túl sok volt körülötted, eltűnnek. (Hála Istennek)
- a magyar nyelv...ez a gyönyörű nyelv… na, itt ezt elfelejtheted … ha netalán meghallja valaki, hogy magyarul beszélsz, találgat hogy ez milyen űrbéli nyelv. Mikor aztán megtudják hogy magyar vagy, nagy részüknek fogalma sincs mi fán terem Magyarország.
- ha nem beszéled az ország nyelvét, az dupla mínusz. Vért izzadsz ha eltévedsz egy őslakosokkal tele területen, és próbálsz útbaigazítást kérni, vagy bármilyen hivatalos ügyet intézni… Ilyenkor csicskának érzed magad, és igazad van. Tanuld meg a nyelvüket ha már itt élsz.
- otthon mindenki azt hiszi felvet a pénz, de igazából itt tanulsz meg igazán spórolni.
- rájössz, hogy tudsz élni az eddig nélkülözhetetlennek gondolt tárgyaid és ruháid nélkül, és (igen, ezt egy Nő mondja) két bőröndnyi cuccal igenis lehet új életet kezdeni.
**** VISZONT!!! ****
- Megtanulsz a jég hátán is megélni, és nem őrülsz bele a tudatba, hogy mi lesz jövő héten, inkább király leszel és megtanulod élvezni a pillanatot
- Megismered önmagad! Épp elég időt töltesz egyedül, ami közelebb hoz önmagadhoz. Kitisztul az elméd, rájössz mire vágysz, mik a céljaid és mit keresel.
- Legjobb és leghatásosabb módja az idegennyelv tanulásnak, ha esélyed sincs magyarul beszélni. Nem egyszer fogod elmondani a Miatyánkot, míg a halak szintjéről eljutsz egyáltalán a majmok szintjéig, és nagyon fáj, de hatásos.
- Igaz, hogy egyedül vagy, de az élet mindig melléd sodorja a megfelelő embereket, akik segítenek, mert nélkülük nem menne. (Thanks for them ♥)
- Olyan szinten megerősödsz, hogy ha jön egy nagyobb probléma, amibe otthon belerokkantál volna, itt kénytelen vagy megoldani. Egyedül. Aztán utólag már nem is tűnik olyan nagy gondnak.
- Alázatot tanulsz. És megtanulod, hogy mindenhol farkastörvények uralkodnak. És ha te nem állsz ki magadért, senki nem fog kiállni érted. Ez egy idő után hihetetlen erőt, és önbizalmat ad.
- Bár ezt sosem gondoltad volna, a világ minden pontjáról lesznek új ismerőseid és barátaid, akikkel megosztod az életed kis dolgait, és ők is megosztják veled. És ez olyan jó érzés. Mert minél több nyelvet beszélsz, annál több ajtó nyílik meg előtted.
- És végül, olyan élményekre és tudásra teszel szert, amit nem olvashatsz könyvekben sem az interneten, és olyan kalandokban lesz részed, amit boldogan mesélhetsz 100 évesen is, mert ez az érzés CSAK a Tiéd. Nem veheti el tőled senki, mert Benned él...és milyen igaz! (írta: Mészáros Imréné, Jutka)

Tegnap késő este, amikor jöttem haza, hatalmas köd lepte el Debrecen utcáit. Hazafelé kódorogtam a kihalt, néptelen utcákon. Egyrészt a ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Ez benne az izgalmas. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. Féltem is egy kicsit a kihalt utcákon, csak a busz meg néhány autó pislákoló fénye tűnt fel néha. De utána már megszoktam, hogy rajtam kívül nem sok mindenki tartózkodik az utcákon. Ezek után már boldogan mentem a ködben és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést a civilizált életben is, amely máskülönben amúgy aggasztóan célirányos. Végre néhány perc egy nagyváros életében, amikor a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmetes és veszélyes is. Sokszor elgondolkodom ilyenkor, hogy túl szabályosan élünk. Mintha az embereket tanítani kellene arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit. Hiszen az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerűen játsszuk, mintsem szabályok szerint. Néhány veszélyes lépés a ködben különb életérzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal. Mert maga az élet a legcsodálatosabb tündérmese.(Írta: Kiss Gabriella)

Kabai Domokos Lajos (1951. Kaba) újságiró, média szakember  "Az emberben nem csupán a saját tudása testesül meg, hanem azoké is, akik valaha tanították, és segítőkészen dolgoztak együtt vele"Már kabai általános iskolás korában novellákkal próbálkozott. Másodikos debreceni gimnazista, amikor másodmagával „elintézi” hogy a Hajdú-bihari Naplóban saját rovatuk legyen a diákoknak. Két év múlva a lap újságíró gyakornokként alkalmazza. 1977-ben a TV Híradó debreceni tudósítója lett, majd négy évre rá Matúz Józsefné főszerkesztő rábízta a szerkesztőség tudósítói osztályának vezetését. 1986 és 1989 között minisztériumi sajtófőnök. 1993-ban másodmagával Teleschola néven televíziós magániskolát alapít, ahol majdnem húsz év alatt több százan szereztek államilag elismert bizonyítványt. 1994-től nyolc éven át a MÁV kommunikációs vezetője volt. Több egyetemen tanított pr-ismereteket, forgatókönyv- és szövegíróként rendszeresen közreműködik természetfilmek készítésében. A Press & pr, A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti kommunikáció alapjai című szakkönyvét sok felsőfokú tanulmányokat folytató diák forgatja. Nyugdijasként az Echo Tv vitaműsorában látható és rendszeresen publikál a saját, „Bekiáltás” nevű blogjában. (forrás: dunavolgyipeter.hu )
Saját könyvei: Press - A nyomtatott és az elektronikus újságírás elmélete, gyakorlata, Press & pr - A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti kommunikáció alapjai, A lovaglás alapjai. Pályaíve: Hajdú-bihari Napló (újságíró),Magyar Televízió Híradó (szerkesztő-riporter, adásszerkesztő, műsorvezető),Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, Minisztérium (sajtófőnök),Heti Budapest (főszerkesztő),Üzlet (vezető szerkesztő),Vasutas Hírlap (főszerkesztő),MÁV Rt. (kommunikációs igazgató). Oktatás: Teleschola Televíziós Iskola (alapító ügyvezető, médiaismeret, televíziós dramaturgia, szerkesztői gyakorlat vezetőtanár); Corvinus Egyetem, Debreceni Egyetem, Budapesti Gazdasági Főiskola, felső fokú OKJ-s képzések (médiaismeret, pr-gyakorlat oktató); orosz nyelvoktatás. Közösségi tevékenysége: Magyar Lovas Kör (alapító elnök); Nemzeti Média Kerekasztal (ügyvivő); Magyar PR Szövetség (etikai bizottság elnöke); társasházi közösségi munka. Nyelvismerete: orosz, francia, angol.

Szilágyi Árpád (Debrecen, 1972. január 5. –) a Magyar Rádió programszerkesztője, rádiós újságíró, műsorvezető, újmédia szakértő. A Modem Idők c. rádiós produkció elindítója (1995), amely 2006 és 2013 között Netidők címmel volt hallható a Petőfi Rádióban.
Máig büszke arra, hogy a szakmai alapokat gimnazista korában, az iskolarádió megszervezésével és üzemeltetésével, valamint a Diákújságírók Országos Egyesületében szerezte Püspökladányban és Budapesten 1988 és 1991 között.
A Magyar Rádiónál riporterként kezdte a pályáját 1991 végén a Gordiusz c. ismeretterjesztő műsorban. 1993 és 1999 között az újraindított Reggeli csúcs műsorvezetője volt a Petőfi adónál, 1995-től három éven át pedig a Szocio-műhely szerkesztőjeként dolgozott. 1995 óta napjainkig jelentkezik a Netidők c. műsora (eredeti címe: MODEM IDŐK), amely a digitális világról szól. Szintén 1995-ben részt vett az első rádiós weboldal (Petőfi Online Magazin) elindításában. A Kossuth rádióban a Radar c. könnyűzenei műsort vezette, illetve a Digitális c. adást szerkesztette-vezette.
1999-től másfél évig főszerkesztője volt a GameStar c. lapnak, 2005-ben közreműködött a Duna TV weboldalának újratervezésében, 2006-tól a T-Online PR menedzsere volt, utána pedig a Magyar RTL Televízió online üzletágvezetőjeként a tartalomszolgáltatás fejlesztésével foglalkozott 2008 végéig.
2010 decemberétől újra a Magyar Rádió alkalmazottja programszerkesztőként, hozzá tartozik a Petőfi adó prózai tartalomszolgáltatása.

2017. 01. 08., A túra betelt! Friss! Új turnusokat indítunk: 1. turnus: 2017.01.14 szombat, 2. turnus: 2017.01.15 vasárnap
Szeretnél egy kellemes hétvégi programot a ködös téli napok színesítésére? Kíváncsi vagy milyen mértékben képes megváltozni a fürdőruhában megismert táj a tél nevű jelenség hatására? Voltál már nádasban anélkül, hogy a szúnyogok megettek volna?
Hagyd otthon egy rövid időre a lakás melegét, és tölts velünk egy szép napot a Tisza-tavon, következő jégtúránkon! Télen is vár a Tisza-tó! (forrás: bekatutaj.net/jegtura-a-tisza-tavon

Helyszin: Kölcsey Központ és a Vojtina Bábszinház Debrecen. Vízkereszt múltával Dalidóval indul a farsangi szezon. A céhinasok egykori pompás mulatságának hagyományát megidézve a debreceni szakképzők diákjai mutatják meg mesterségbeli tudásukat, inaslevelekkel járható próbák várják a vándorokat; mindeközben maskarások, muzsikusok szórakoztatnak, farsangi étkek csalogatnak.
2017. január 14. Szombaton a Kölcsey Központ termeiben 10 órától 19 óráig vigasság
10.30 körfolyosó, Nagyterem: Nyissunk-nyissunk Dalidót! – Gulyás László és a Langaléta Garabonciások gólyalábas ceremóniája
11.00 Nagyterem: Tompeti és Barátai farsangi koncertje
Koncert után jelmezmustra ajándékokkal. Csak tessék, csak tessék, királylányok, boszorkák, kéményseprők, mindenféle jelmezesek, ide jöjjenek!”
16.00 Bálterem: VSG Táncszínház: Csipkerózsika – zenés-táncos interaktív mesejáték nem csupán királylányoknak
17.00 Nagyterem: Abrakadabra – Szemerey László bűvészműsora, a kiskutyák sem maradnak otthon
18.00 Nagyterem: Jelmezes agymenés az Irigy Hónaljmiriggyel A belépés díjtalan.
2017. január 15. Vasárnap a Vojtina Bábszínházban 10 órától folytatódik a mulatság, mutatványosok csapnak nagy csinnadrattát, kicsik és nagyok próbálhatják ki magukat az egykori céhinasok játékaiban, vásári bábjátékos varázsolja el a közönséget, sőt egy bűvészinas is bemutatja tudományát.

A szilveszteri magántűzijátékok, mint géppuska-ropogások törték meg az éj csendjét, sok szemetet hagyva maguk mögött, néhol balesetveszélyt is magában hordozva.
Ezért is jutott eszünkbe, hogy 2017 szilveszterén, a 2018-as új évet köszöntve lehetne egy közös városi tűzijáték. Az egyéni próbálkozásoknál szebb, nagyobb, biztonságosabb és mindannyiunké!
Ha a szórakozni vágyó közönség is úgy gondolja, hogy a magántűzijátéka helyett inkább a közös tűzijátékra fordítana pénzt, akkor direkt erre a célra befizethetné a hozzájárulását az önkormányzat részére, amely az augusztus 20-aihoz hasonló színvonalú tűzijátékot tudna belőle finanszírozni. Természetesen a közös tűzijátékhoz az önkormányzat is hozzájárulna.
Önök szerint ez megvalósítható lenne?
(forrás: www.facebook.com/nadudvarvaros/?hc_ref=NEWSFEED&fref=nf )

Bellon Tibor (1941-2002) etnográfus 1941. január 1-én született Nyíradonyban. Szülei: Bellon Mihály és Gyarmati Anna. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom valamint néprajz szakon tanult (1959-1964). 1969-ben szerezte meg doktori címét. 1991-ben a néprajztudomány kandidátusa, 1994-ben pedig docense lett. 1964 és 1994 között a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója volt. 1994-től egészen haláláig a múzeum munkatársa maradt. Nevéhez fűződik a karcagi muzeális gyűjteménynek a Bagdy - Papp kúriába való költöztetése 1968-ban, a "Nagykunsági Krónika" című állandó kiállítás megszervezése, a névadó Györffy István etnográfus munkásságát bemutató állandó kiállítás megrendezése. Szerepe volt a nagykunsági tájház berendezésében is 1984-ben. A Jász - Nagykun - Szolnok megyei etnográfiai kutatások egyik szervezőjeként és szellemi irányítójaként meghatározó részt vállalt az 1970-es években a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz, valamint a Szolnok megye népművészete című kötet megvalósításában. A szegedi József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének tanára volt. 1998-tól 2002-ben bekövetkezett haláláig a tanszék vezetője is volt. Kutatási területe a paraszti mezőgazdasági termelés üzemszervezeti formáinak történeti alakulása, amely jellegzetesen nagykunsági kötődésű. A termelés és az életmód összefüggése. A parasztság tárgyi ellátottsága, innovációs törekvések, az ártéri gazdálkodás tradícionális formái. Számos egyesületnek volt tagja és viselt tisztséget. 1970-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja (főtitkár, 1994-1997), 1999-től az MTA néprajzi titkára. 1977-ben Szolnok Megyéért díjjal tüntették ki, amelyet más helyi és szakmai elismerés követett:  Magyar Néprajzi Társaság "Érdemes tag"-ja (1978), Tájkutató Díj (1985), Móra Ferenc-díj (1992),  Nagykunságért-díj (1995). Karcag város vezetése 2000-ben a város díszpolgárává választotta. Fontosabb művei: Karcag város gazdálkodása (1973.); Karcagi várostörténeti tanulmányok (1974.); Karcagi Krónika. Fejezetek a város legújabb kori történetéből (1976.); Nagykunság. Szolnok megye népművészete (1987.); Beklen (1996.); Tárgyalkotó népművészet (1998.); A magyar szürkemarha (2001.). A Tisza néprajza című munkája 2003-ban posztumusz jelent meg. 2002. szeptember 26-án hunyt el. Karcagon helyezték örök nyugalomra. (forrás: Szegedi egyetemi almanach. Szeged, 1996.)

-    Kellene egy fa.
-    Drága!
-    Akkor csak egy egészen kicsi.
-    Minek? Mit teszel alá?
-    Nem teszek alá semmit, csak beszívjuk a fenyő illatát.
-    Megzavarodtál?
Az asszony visszavonult a csendjébe. Az ember becsapta az ajtót. Kiment. A gyerekek betolultak, az asszony körül kezdtek hemzsegni:
-    Kellene egy fa.
-    Nincs! – mondta szárazon az asszony.
-    De csak egy egészen kicsi.
-    Minek? Nem tudunk alá tenni semmit.
-    Az nem fontos. Majd körbe álljuk.
-    Drága!
-    Akkor csak egy pár ág.
-    Azzal meg mit kezdünk?
-    Beszívjuk a fenyő illatát.
-    Megzavarodtatok? Feküdjetek le! – szólt az anya.
Csendes szuszogás a kis szobában. Az asszony az emberrel egymásnak háttal és a másik ágyon a gyerekek. Élő kupacok.
Halk suhogás. A kis szobában, a szárnyait össze kellett húzza, hogy elférjen. Fehér ruhája a földet súrolta. Szétnézett. Leltárt készített.
-    Kellene egy nagy fa, vagy csak egy egészen kicsi, csak egy pár apró játék, vagy egy jó vacsora és meleg tűzhely.
… emelte is a varázspálcát, amikor a fejére koppantottak.
-    Na ne! Működj angyalságod szerint! – hallotta az Úr hangját.
Lehajtotta a fejét, angyal szárnyát megrezegtette és pálcájával az asszony és az ember mellkasa felé intett. Azok egymás felé fordultak.
-    Reggel majd megpróbálom – súgta az ember.
-    Elég egy pár ág is. Majd sütök valamit. Az lesz a fa alatt és körbeálljuk. Aludjunk  - szólt az asszony.
-    Tudod te jól is – szólt az Úr. Az angyal szárny-suhogva távozott. (Írta: Anyóka)